Ez nem az ezredik "Miért jógázz?" írás.

Antalné Bökfi Kata tapasztalatai az 1PERCJÓGA KIHÍVÁS-ról.

Ha ezután folytatod az olvasást, biztosan rengeteget tudsz már a jógáról. Lehet, hogy évek óta érdekel és legalább 100 érvet tudnál felsorakoztatni a jóga mellett, ahogy én is.
Nálam mégis erősebb volt 3 ellenérv: "Nem fér bele az időmbe.", "Fáradt vagyok.", "Nincs kedvem.". Ezek nem is ellenérvek, hanem a dobogós kifogásaim... Persze jógaszőnyegből 3 is van itthon. Neked?

Teltek múltak az évek és én néhai fellángolásomban jógabérletet vásároltam, társakat kerestem. Jógázás közben könnyebbnek, erősebbnek és élettel telibbnek éreztem magam.
Akkor ezt nyilván folytatnom kell, gondoltam. Majd mégis olyan voltam, mintha az egyik kedvenc játékom szabotőr szerepébe bújtam volna.
Voltam olyan genyó magammal szemben, hogy a kifogásaimmal megakadályoztam a beépülését az életembe.

Majd 2018 nyarán találkoztam először Verával a TEDxBenedekHegy előadójelöltjei között. Le voltam nyűgözve! Másnap reggel jógáztam. Igen, ez is csak egy újabb fellángolásnak indult és talán egy hétig sem tartott. De! Időnként újra belekezdtem és a TEDx konferenciára való felkészülés ideje alatt egyre többet tanultam Verától. Mindig elkezdtem még aznap vagy másnap jógázni, ha találkoztunk.

Év végén már szemeztem a karácsonyi kíhívással, amiben még nem vettem részt, de 2019-et már az Újévi 1percjóga kihívással kezdtem. Sosem jógáztam még ennyit 1 hónap alatt. Észrevétlenül épült be az életembe. Nem kellett helyszínt keresni, nem vett el időt az utazás, készülődés. Ahogy Vera mondta a TEDx előadásában - "1 perchez még motiváció sem kell." és a KÉK módszert alkalmazva majd minden este lefekvés előtt jógáztam a napi videó alapján. Persze, ha az ember lánya elhelyezkedett a jógaszőnyegen, jól esik ott tölteni több, mint 1 percet is akár.

Kicsit több, mint egy hét alatt hozzászoktam ehhez az esti rituáléhoz és időnként napközben is elvégeztem egy-egy székjóga gyakorlatot.

A kihívás végén megkérdeztem Zsuzsit, egy másik résztvevőt is az élményeiről. Neki is a jógázás rendszersítése jelentette a legnagyobb kihívást. Eljárt alkalmanként órákra, videókat is keresett a neten, de a jóga mégsem vált az élete részévé. Vera módszerében az fogta meg, hogy “Nem kell elmenni itthonról!”. Míg én inkább bagoly típus vagyok, Zsuzsi pacsirtaként kel reggel és a gyakorlatokat ébredés után végezte el. Minden napja azzal az érzéssel indult, hogy “Ma is csináltam valami hasznosat!”. Napközben a székjóga gyakorlatokat többször is gyakorolta és amikor elkezdődött a céges jóga a munkahelyén, azzal a lehetőséggel is élt.

A weboldalon nyomon követhettük a haladásunkat és a jógázás élményét minden egyes nap egy gratuláció vagy kedves szó kísérte, időnként meglepetéssel.  Jóleső érzés volt a végén egyben látni, hogy mennyien és milyen sokat jógáztunk.

A kérdés most sem az, hogy “Miért jógázz?”. A kérdés az, hogyan alakíthatod szokássá? Nekem az 1percjóga kihívás nem csupán a jóga élveztét adta át. Kicselezve a kifogásokat, segített, hogy a szokásommá válhasson. Zsuzsi egyetlen napot hagyott ki a programból. Aznap céges jógával kezdte a reggelt J Ezek után az lesz furcsa érzés, ha nem jógázik. Ami engem illet, a kihívás után folytatva a rövidebb-hosszabb otthoni gyakorlásokat, egy különleges jógaórára is elkezdtem járni 2 településsel odébb! Ráadásul újra használom a TRX-et, de ezt már ki hiszi el… :)